Rólam
Sosem terveztem, hogy a vendéglátás lesz az életem, de az élet végül mégis ebbe az irányba terelt. Egy ismerősöm mesélt egy folyami hajós munkáról, ami állítólag „jó buli”. Úgy gondoltam, mi baj lehet? Hiszen a felszolgálás első ránézésre egyszerű: kiviszem a tányért, leteszem, és kész. Akkor még nem tudtam, hogy a vendéglátás egy komoly szakma, aminek minden mozdulata szabályokból, ritmusból és felelősségből áll.
2005-ben kerültem Franciaországba, egy Lyonból induló folyami hajóra. Szezon közepén szálltam fel, szakmai tapasztalat nélkül, és hamar rájöttem, hogy a szerény angoltudásom mit sem ér, ha a vendégek kizárólag franciák. Dönthettem: leszállok vagy maradok. Én maradtam.
Az első esti szerviz örök élmény maradt: két tányérral indultam ki boldogan a konyháról, amikor egy hatalmas tenyér csattant a nyakamon…a konyhafőnök. Közölte, hogy minimum három tányért viszünk. Oké, de hogyan? Ez volt az a pillanat, amikor megértettem, hogy ez nem is olyan egyszerű, mint gondoltam.
A következő hat év a hajón meghatározta a gondolkodásomat. Megtanultam a fegyelmet, a csapatmunkát, a szakma alapjait és azt, hogy a vendéglátás sokkal több, mint puszta kiszolgálás. Miután befejeztem a hajózást, Németországban folytattam, Cochemben. Egy étteremben magyar ismerőseim kerestek szakácsot. Bár soha nem főztem , megpróbáltam. Kísérleteztem, fejlődtem, annyira, hogy két hónap múlva konyhafőnök lettem. Ekkor szerettem meg a főzést is.
Később Ausztriába költöztünk a feleségemmel úgy, hogy akkor még a német számokat sem ismertem. A telefonos interjúra Ő írt nekem egy szöveget, amit egy levegővel felolvastam, nehogy belekérdezzenek.
Két nappal később megérkezett az e-mail: felvettek minket Wartba, egy négy csillagos szállodába.
Itt kezdődött a pár éves ausztriai kalandunk. Volt köztünk egy megállapodás, hogy ha egy hely nem volt jó valamelyikünknek, továbbléptünk. Ezzel a közös elhatározással jártuk be Ausztriát, és közben rengeteget tanultam: megismertem a különböző régiók dialektusait, a szállodák működését, a bárokat, a felszolgálói rendszereket és a vendéglátás valódi szakmai oldalát.
A koktélokat, a bártenderi alapokat és a felszolgálói technikákat mind magamtól tanultam meg. Akkor még nem léteztek online iskolák, nem volt kitől kérdezni. Minden tapasztalatot saját hibáimon és saját kitartásomon keresztül szereztem meg.
Ezért építem a Rell Academy-t, hogy azok, akik ma indulnak el ebben a szakmában, ne kerülőutakon, hanem egy tiszta, profi, jól felépített úton juthassanak el a sikerig.
Hálás köszönet a győri Komédiás Étteremnek,
amiért támogatásukkal és nyitottságukkal segítették a Rell Academy elindulását.
Jó érzés olyan emberekkel együtt dolgozni, ahol a szakma, az emberség és az együtt gondolkodás valódi érték.
Köszönöm a bizalmat és a támogatást!
https://komediasetterem.hu/
Továbbá Köszönet Pintér Gergőnek a tananyag alapját képező videófelvételek elkészítésért.
https://cincervideo.hu/